Ahhoz, hogy legyártsam életem első saját marcipánját, egy véletlenen keresztül vezetett az út.

Történt ugyanis, hogy elkészítettem ezt a receptet a klasszik Szamosból, de nem tetszett. Száraz volt már maga az alapanyag is,

amin nem segített a közepébe ültetett pezsgős eper sem.

Persze nem hagyott nyugodni a kudarc, így azt találtam ki, megismétlem házi marcipánnal és nem csak a közepébe teszek, hanem belekeverem az egész masszába az ízesítőt, hogy egyenletesen nedvesítsen.

Na így már telitalálat!

A projekt legmacerásabb pontja mégsem az eddig leírtakban keresendő, mert az a mandula aprítása volt. Szerettem volna egységes, csinos darabkákat, így a zúzást és az aprítógépezést elvetettem, maradt az ollóval szabdalás.

5 deka szecska tovább aprítása jó egy órát vett igénybe, pusztító volt. Az eredmény viszont elégedettséggel töltött el, különösen annak fényében, hogy a fehércsoki burokhoz most egy korábbi projektből származó, rózsaszínre színezett maradékot használtam fel, ami tovább emelte a borzas gombócok kinézetét.

Ebből többet kihozni már nem tudok, ugorhatunk is a következő kihívásra.